Mindannyian ismerünk olyan magányos farkasokat, akik életük végéig csak időleges kapcsolatokra vállalkoznak. Ők azok, akiket „nem lehet megfogni”, akik minden komolyabb érzelmi szituációból kiugranak, akik azt élik át, hogy soha nem sikerült megtalálniuk a méltó párt, s egy szintjükön aluli kapcsolatban, egy unalmas életformában pedig képtelenek tengődni. Az izgalmas élet egyúttal laza baráti kapcsolatok sokaságát is jelenti, mindenhol vannak haverok, akik körülveszik, akik igazolják ennek az életformának a létét – és létjogosultságát. Számukra a nyugalom és az unalom párban járó fogalmak, amiktől egy ilyen karakterű ember szinte irtózik, azért, mert ha az állandó élménydömping nem fedné el a valóságot, kénytelen lenne találkozni önmagával. Az ilyen férfi valójában nem is párkapcsolatokat alakít, inkább „megéget másokat, aztán továbbáll”. Az ilyen „működés” nagyon sok fájdalmat okoz partnerének, aki általában nem érti, mi miért történik. Mégis sokan bennragadnak egy ilyen helyzetben, mintha abban bíznának, hogy majd minden megváltozik...

Ahhoz, hogy valaki kölcsönös szeretetre, bizalomra és a másik tiszteletben tartására épülő érzelmi viszonyt tudjon létesíteni, rendelkeznie kell a kötődés képességével. A kötődési problémákkal küzdő emberek munkahelyükön látszólag feszültségmentesek, könnyen kapcsolódnak másokhoz, szociábilisak a kollégákkal – de magánéletükben nem feltétlenül ilyenek. Előfordulhat, hogy az illetőnek látszólag van ugyan partnerkapcsolata, de a „paraván mögé nézve” kiderül, hogy abban nincsenek valódi érzelmek, a másik „fontossága” epizódszerű. Jellemző rájuk a gyors váltású, rövid, csupán pár hetes párkapcsolatok sorozata, melyekben jól látszik a nárcisztikus működés alaptétele: a bizalmatlanság és a szeretetre való képtelenség, annak ellenére, hogy a felszínen a „Nagyon vágyom egy kapcsolatra” fogalmazódik meg. Egy párkapcsolat azonban elköteleződést kíván, kölcsönösséget és olyan kitartást, amelyben komoly szerepe van a bizalomnak és a kompromisszumoknak is. Jól tudjuk, hogy e képességek a korai érzelmi élményektől függenek.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 6. számában olvasható